Je suis arrivée à l’abbaye d’Hautecombe avec très peu de connaissances en français.
Mais le fait d’avoir à apprendre une nouvelle langue, que je ne peux pas vraiment contrôler ce qu’il se passe à cause de mon niveau de langue m’a beaucoup appris sur l’amour et aussi sur moi.
Je pensais que j’allais approfondir mes connaissances en théologie pendant la formation. C’est le cas, mais j’ai surtout réalisé que l’amour est bien plus que ce que je peux comprendre intellectuellement.
Qu’il ne faut que j’ouvre seulement mon intelligence mais aussi mon cœur à l’amour.
J’ai beaucoup vécu l’aide du prochain, les explications avec des gestes pour être sur que je comprennes.
Il y a aussi eu des moments où je ne pouvais pas vraiment parler ou participer aux conversations, donc je n’avais vraiment rien. J’ai aussi appris à rire même quand je n’arrivais pas à bien parler et j’ai essayé d’apprendre à exprimer mon amour sans mots.
En plus, Dieu m’a montré combien il a été fidèle durant toute ma vie, en toutes situations et que je peux avoir confiance en lui car il sera avec moi chaque jour de ma vie.
Az Hautecombe-i apátságba igen kevés francia tudással érkeztem. Azáltal, hogy meg kellett tanulnom egy másik nyelvet, amit kezdetben egyáltalán nem tudtam uralni Isten sok mindent tanított.
Amikor megérkeztem azt vártam, hogy majd egy mély teológiai tudást fogok elsajátítani, ami idővel így is lett. De kezdetben megtapasztalhattam, hogy a szeretet túlmutat az értelmen. Hogy a szívemet és nemcsak az eszemet kell kinyitnom, ahhoz hogy szeressek. Sokszor éltem át a többiek segítségét, magyarázatát, apró mutogatással kiegészítve 
már akkor is amikor még semmit nem tudtam hozzáadni a beszélgetésekhez, hiszen csak alig beszéltem a nyelvet. Én pedig megtanultam nevetni az esetlenségeimen és szavak nélkül is megpróbálni kifejezni a szeretetet.
Ezen kívül Isten megmutatta a hűségét, hogy egész életemben ott volt velem minden örömben és nehézségben, és hogy ezek után is mindig velem lesz.
